2013.04.20. | 19:26 Erdély.ma

Torockóra, a Gyermek Jézusról elnevezett Kis Szent Teréz gyermekvédelmi otthonba  is elvittük  a gyermek Jézus szobrát. 

„Ne ítélkezzünk mások felett és ne szóljunk meg másokat, a keresztény ember szelíd és jótékony” – mondta kedd reggeli szentmiséjén a pápa.

A kitűnően iskolázott jezsuita Ferenc pápa, aki tisztában van azzal, hogy a kegyesség önmagában még nem elég, teológiai reformokra készül. Hogy ezek milyen mélyek és hatékonyak lesznek, még nem tudni...Bizonyára nem lehetett könnyű a helyes középutat megtalálni a diktatúra idején. Igazi művészet volt egyrészt az ellenállást megtartani, másrészt okosan vezetni a rendet, hogy lehessen a veszélybe jutottakon segíteni... 

A létezés törtfényű, de nem elveszett és Krisztusban, a Feltámadottban majd teljesen és új minőségben helyreállítható és helyreálló egysége jelenik meg e fémikonon.  Nagyszerű, ahogyan a svájci lelkész-ötvös lelkében, majd keze alatt megképződött, anyaggá képeződött le, képiesült a krisztusi és az emberi szenvedésútnak folytatást és célt, beteljesülést ígérő feltámadás, a teljesség útja. 

A pénz önbeteljesítő negatív szerepe – pozitív hasznossága mellett – a mai napig félelmetes kísérője az evangéliumnak, az egyházaknak, a megváltás egészen más gyökerű és célú történetének. A szervezett tőke és pénzvilág politikai kurzusokon átnyúló, globális térhódítása korában fontos látnunk azt az alternatívát, amit a feltámadás és a Feltámadott Úr etikája kínál, nyit meg az Őt követők előtt. Ez a keresztyén ember királyi szabadsága, amiről Pál azt tanította: Minden szabad nékem, de nem minden használ! 

...Az olykor-olykor állattá aljasuló ember gátlástalanul elmegy a végsőkig: a gyilkosságig, még ha azt vallási és hatalmi érvekkel alá is támasztja, de igazolni semmiképpen nem tudja. Az emberben lakozó ősfenevad, a Sátánnal szövetséges bukott ember félelmetes valósága is lelepleződött a kereszten. Meg az is, hogy Isten is elmegy a végsőkig, a végtelenségig irgalmában, mentő szeretetében! „Jó” tehát ezért is nagypéntek, és sok minden másért is...

Nálunk jó ezer éven át népünk együtt létezett az ünnepekkel. Az ünnepek tiszta levegője, fénye beleáradt eleink vérébe, napi sorsuk, személyes és közösségi történelmük jelzőtáblájává vált, családi meghitt pillanatok famíliatörténeti mérföldkövévé. Tudunk-e még mi, magyarok keresztyénül ünnepelni?  "Nagyobb heti" módon, ebből merítve, ehhez méltóan?  Mi kellene ehhez, mi hiányzik, hogyan és mit kellene másként csinálni? 

Érdekes, építő, esztétikus - ezek a fogalmak illenek a Presbiter című lap legújabb, húsvéti ünnepi számára. Benne olvashatunk arról a székely legényről, Jakabos Ödönről, aki gyalogszerrel indult el Körösi Csoma Sándor nyomában Romániából, s 39 évesen bevégezte életét. Meg arról is, hogy az idén 450 éves Heidelbergi Káté milyen hatással volt hazánk történelmére. És még sok egyéb érdekesség várja azt, aki fellapozza a Magyar Református Presbiteri Szövetség ünnepi lapszámát... 

Újraszentelték Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros és Lippay György esztergomi érsek földi maradványait a pozsonyi Szent Márton-dómban március 18-án este. A szertartással befejeződött a két magas rangú egyházi méltóság maradványainak közel három évvel ezelőtt kezdődött tudományos vizsgálata.

A 21. századi emberiség életében nem csak tovább élnek a vallások, hanem egyenesen reneszánszukat élik. Évtizedeken át az elvilágiasodás tartotta magát, most ennek itt az ellenreakciója. Nem véletlenül. Ugyanis valami olyan dimenziót, ősanyagot hordoznak a vallások, amire mindannyiunk belső világának szüksége van. És amilyen mértékben tovább élnek a vallások, olyan mértékben velük együtt az előítéletek is, olykor rosszindulatból, máskor tudatlanságból táplálva. Néhány tucatot sorolunk fel ezek közül, pontosabban a cáfolatokból, melyekre egy amerikai lap hívta fel a figyelmet.

Aligha fordult még elő, hogy a pápaválasztó konklávé tagjainak titoktartási fogadalma ellenére mégis fellebben a fátyol a hétpecsétes titkokról, s mégsem titoksértésről, esküszegésről van szó. Megtudhatunk valamit I. Ferenc megválasztásának izgalmas történetéről. Kardinálisok visszapillantását olvashatják oldalunk látogatói ebben az érzelmileg hangolt és hangoló sajátos tudósításban. Megtudjuk azt is, miért lesz "gyalogpápa" az új egyházfő...

Végre megvan! Megvan az új katolikus egyházfő. Hogy a kardinálisok okos vezércsele juttatta trónra, vagy beígérték neki már évekkel ezelőtt a pápai tiarát vagy a Szentlélek műve megválasztása? Talán mindegyik. De legalább most már nem kitalációkat, rágalmakat, összeesküvés elméleteket, botrányhíreket kell csak hallanunk-olvasnunk, hanem végre lehet Krisztus szolgájára, erre az alázatos, de a szegények és az igazságosság mellett elkötelezett olasz-argentín jezsuitára figyelni. Megérdemli, megérdemeljük...  

Megvan az új pápa, és azt hiszem, az egész világ örül ennek a hírnek. Az új püspökről süt az alázat, a barátságos és közvetlen hangnem, de nem kell sokat ecsetelni azt sem, hogy az új, latin-amerikai pápa már a névválasztásával is üzen: a ti pápátok vagyok, de a világ szegényei közül való. Úgy tűnik tehát, hogy az új pápa személye beteljesíti azokat a reményeket, amellyel XVI. Benedek leköszönt.

Érdekes könyvvel lepte meg az amerikai könyvpiacot és a világot George Weigel író, történész. II. János Pál életéről írt könyve bestsellerré vált az USA-ban, úgy tűnik, most megjelent munkája sem kerülheti ki ezt a sorsot. Témája igazgalmas, s éppen ezekben a napokban, a pápaválasztás időszakában, meg közvetlenül utána jelent igazi szellemi csemegét. Mit tudunk meg a római katolikus egyház jövőjéről az "Evangéliumi katolicizmus - mély reform a 21. századi egyházban" című Weigel műből?

Nem csak az 1,3 milliárd hívőt számláló római katolikus egyház tagjai és papjai figyelnek ezekben a napokban sokkal jobban Rómára, mint máskor. A pápaválasztás izgalomban tartja mindazokat, akiknek számít még a keresztyénség szerepe, helye, helyzete a 21. században. De vannak olyanok is, akik azért izgulnak, hogy minél inkább le lehessen rombolni, járatni az egyház hitelességét és népszerűségét. Többségben mégis azok vannak, akik azt kívánják, hogy legyen erős, céltudatos, evangéliumi, derűt és reményt sugárzó az egyház. Mi történik ennek érdekében ezekben az órákban a Vatikánban? 

Valóságos médiakarnevál van ezúttal nem Velencében, hanem Vatikánban, illetve Rómában. Az oda akkreditált közel ötezer újsáígró ha nem tud valós sztorival szolgálni, hát kitalál ilyet. És ekkor szállnak az éterbe és főként a botrányhírekre kiéhezett hírfogyasztókhoz a legkülönfélébb "kacsák". A nagy találgatások fesztiválján, a pápaválasztás átmeneti napjaiban mi a tényleges megnyilatkozásokkal foglalkozunk. Most két teológiai "fenegyerek", a brazil Boff és a svájci Küng véleményét közöljük, meg a nevető harmadikét, a new yorki kardinálisét, Dolanét...

Ez a cím figyelemfelhívó. De nem “titkos értesülések”-re támaszkodik, hanem egy történeti elemzés, amely bemtutatja, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a szentatyának pápasága alatt. Megvilágítja egyben az Egyház mai helyzetét.