Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

Nem állatok, nem rabszolgák és nem bűnözők!

   Nem titkoltam soha, hogy mélységesen együtt érzek a rokkantakkal, éppen ezért folyamatosan figyelemmel kísérem sorsukat. Sajnos van miért! Naponta hallok-látok bicskanyitogató eseteket, amelyek minden jóérzésű embert felháborítanak. Ám az is igaz, hogy jóérzésű ember manapság egyre kevesebb akad!
   Rokkant bárki lehet. Elég egy váratlan baleset, egy hírtelen jött betegség, ami előfordulhat minden családban! Még azoknál is, - jó lenne, ha nem felejtenék el! - akik a jelenlegi embertelen törvényeket kitalálták, megalkották,  megszavazták, és azokat végrehajtják. Rokkantan élni – különösen az utóbbi években – maga a pokol. Senki sem keresi magának a bajt, önhibájukon kívül kerültek ebbe a szörnyű helyzetbe. Konkrét esetek tömegéről értesülök naponta, hogyan alázzák porig ezeket a beteg embereket mindazok, akiknek feladata lenne a segítségnyújtás.
  A rokkantak NEM állatok, akikbe bele lehet büntetlenül rúgni. NEM rabszolgák, akikre rásózhatják – betegségüket figyelmen kívül hagyva - azokat a munkákat, amelyekre egyébként nem találnak egészséges munkaerőt a minimálbérért, vagy a közmunkásoknak juttatott éh-bérért. Végül pedig a rokkantak NEM bűnözők, akikkel úgy lehet beszélni, viselkedni, ahogyan teszi ezt nagyon sok munkáltató.
  A rokkantak napi négy órában dolgozhatnak. Elvileg, és egyenlőre, mert úgy hírlik, nem sokára ezen is változtatni fognak – természetesen a rokkantak kárára.  A munkáltatók a napi négy órát korántsem tartják be. Akár napi nyolc órában is dolgoztatják a beteg embereket – persze ezt nem így regisztrálva!- jó esetben havi 34.000 Ft-ért. Sőt, három műszakban is, figyelmen kívül hagyva a családi és egyéb szociális körülményeket!
  A napokban éppen egy ilyen ügy került a kezembe. Munkáltató a Nyírségi Nyomda, ahol simán a rokkant dolgozó kezébe nyomták a kétoldalas tájékoztatást, miszerint köteles elfogadni a munkáltató által felajánlott munkakört. Az asszony születésétől beteg. Orvosi szakvélemény szerint nem végezhet olyan munkát, amely: fokozott érzelmi, pszichés megterheléssel jár, fokozott figyelmet igényel, fokozottan balesetveszélyes, gyakori hajolás, gyaloglás, tárgyak emelése, nehéz fizikai megterhelés, stb.
  Az orvosi szakvéleményt figyelmen kívül hagyva, mégis olyan munkát kényszerítenek rá, amely a felsoroltak többségét érinti, ráadásul három műszakban, miközben az asszony egyedül neveli kiskorú gyermekét, és se családtag, se rokon nincs, hogy segítségüket igénybe tudná venni. 
  Másik eset, amikor a súlyosan mozgáskorlátozott, járni kizárólag két mankóval tudó beteg embernek hat kilómétert kell mennie, hogy a rákényszerített munkahelyre eljusson.
  Az ehhez hasonló eseteket nem tucatjával, hanem százával tehetném itt közzé, de az egy másik írásom lesz, ennek folytatásaként, csupán azért, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy ami a rokkantakkal történik, az már megfontolt gyilkosság! Vajon kik a felelősek ezért, mert egyszer valakiknek ezzel el kell számolni! (A törvényhozóktól kezdve a gyógyításra felesküdött (?!) orvosokig, mindenkinek, mert minden egyes haláleset az ő lelkükön szárad!
  Tisztában vagyok azzal, hogy voltak és vannak olyan emberek, akik kihasználták a leszázalékolás előnyeit, és az ő kiszűrésükkel egyet is értek, de általánosítva az egész rokkant-társadalmat, súlyosan beteg embereket miattuk büntetni aljasság!  Hiszem és vallom, hogy Isten büntetése mindenkit előbb-vagy utóbb elér, s hogy tetteivel Isten színe előtt mindenkinek számot kell adni!
   Sok rokkant dolgozót teljesítményben fizetnek, és akkor már nem kell még a minimálbér felét sem kifizetni részükre, hiszen jól tudjuk, egy beteg ember nem tud teljes értékű emberként, teljes értékű munkát végezni. Jó üzlet az államnak, s annak, aki kitalálta és elindította ezt a rokkant holokausztot, jó üzlet a munkáltatónak, mert legális úton dolgoztathat éhbérért, a XXI.században, rabszolgaként embereket, sőt még meg is gazdagodhat rajtuk, hiszen az államtól felveszik a támogatást a beteg emberek foglalkoztatása után, ami korántsem az az összeg, amit fizetnek a munkabérükért, és azok járulékaiért.  A beteg-foglalkoztatottak bére nem emelkedik, így ezeknek a szerencsétlen embereknek lehetősége sincs arra, hogy a sokat hangoztatott nyugdíj-előtakarékosság segítségével  (25-35 ezer forintból, ami a gyógyszerüket is alig fedezi, nem hogy a lakás,- és saját fenntartásukat) próbáljanak valamicske plusz pénzt megtakarítani.
   Az orvosi szakirodalom szerint többnyire 50 éves korban rokkannak meg a magyarok. Átlagos életkoruk 60-62 év, ami azt mutatja, hogy a tényleges nyugdíjkorhatárt nagy százalékuk el sem éri. (Különösen az utóbbi évek gyalázatos törvényei miatt.) Megrokkanásuk előtt 30 - 32 évig járulékfizetők voltak, nem ingyenélő eltartottak! Dolgoztak, mint sokan mások! Ha meg sem érik a nyugdíjkorhatárt, miért a családjukkal akarja eltartatni őket a kormány, hiszen a magyar államnak fizették évtizedeken át a járulékokat! Hova tűnt az a pénz?! Az ő hibájuk, hogy azt az állam elherdálta?!
  Pofátlan dolog és hihetetlen cinizmus a fiatalokat kényszeríteni arra, hogy majd ők tartsák el szüleiket, hiszen a társadalom nagy része egyik napról a másikra él. A fiatalpár ha gyermekeket nevel, örül, hogy a mindennapi kiadásokra futja a két fizetésből. A két-három gyermekes családok adókedvezménye, egyéb támogatások segítségek, de nem szabad elfelejteni, hogy ezek csak ideig-óráig vannak. A gyerekek nevelése, eltartása, taníttatása hatalmas teher, és egyenes arányban nő a gyermek korával. Közimert a mondás: Kicsi gyerek kicsi gond, nagyobb gyerek nagyobb gond…
  A rokkant szülőket, akiknek a havi jövedelme a gyógyszerükre sem elég,  a fiataloknak kellene eltartani. (lakás fenntartás, élelmezés, stb) . Ugyan miből?! Nem mindenki politikus…   
  Munkalehetőség a rokkantak számára vagy nincs, vagy ha mégis akad, olyan munkát kényszerítenek rájuk, ami még inkább károsítja az egészségüket. Ha nem fogadják el, megfenyegetik őket, hogy akkor megvonják tőlük a járadékot. Vagyis egyszerűen ZSAROLJÁK a rokkantakat! Vagy teszed azt, amit mi akarunk, vagy megdöglessz! Választhatsz!
  Naponta szólnak a hírek a vasutas-sztrájkról, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók tüntetéseiről, de a rokkantaknak még a megszólalási lehetőségét is elveszik! Nem elég a velük szembeni kirekesztő, brutális és embertelen bánásmód, de újabban a facebookon, vagy egyéb nyilvános helyen való megjelenésüket is korlátozzák, nehogy el tudják mondani jogos és valós sérelmeiket!
   Magyarországon még a bűnözőknek is vannak jogaik, amelyeket érvényesítenek is. A börtönökben is emberibb módon élnek a rabok, mint azok a beteg emberek, akik évek óta hiába harcolnak következetesen a legalapvetőbb emberi jogaikért. Akik becsületesen éltek, tisztességesen dolgoztak, s akiknek mindezért cserébe kegyelem-kenyeret sem juttat az az állam, amelynek adófizető, tisztességes állampolgárai.    

Gy.Zs. 

Rovatok: 
Életmód
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1