Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Dankó Pista élete

Dankó Pista
(1858, Szeged - 1903, Budapest)

 

Szegeden született a muzsikus cigánycsaládból származó magyar dal- és nótaszerző. Az anyakönyvbe Dankó Istvánként jegyezték be, de mindenki csak Pistának szólította. Születésének pontos időpontja nem tisztázott. Hogy valóban a keresztlevelén szereplő 1858. június 14-dike lenne a születési dátuma, ma nehezen eldönthető. Ugyanis az akkori viszonyok között nem siettek a purdék megkeresztelésével. A keresztlevélen Szeged-Fölsőtanya van megjelölve születési helyként, amelyet ma Szatymaznak tartanak. Egyes források ifjabb Dankó István szülőházát a szegedi Fölsőváros cigányfertályán, a Hangász utcában (a mai Bihari utca 13. számú ház helyén) említik.

Évek múltán Dankó Pista a következőket jegyeztette le születésével kapcsolatban:"Születtem ott, ahol a szív nem terem. Mindenki tudni fogja, hol születtem."

Kilencéves korában elveszti édesapját. Mellette még három húga, Irén, Etel és Róza maradt félárván. Ekkor neveltetéséről Erdélyi Náci, édesapja zenész barátja, a szegedi nagyhírű cigányprímás gondoskodott. Pártfogásába vette a tehetséges gyermeket és kitanította a mesterségre. Hegedülni tanította két hónapig. Szülőfalujában, 15 éves korában már saját cigányzenekarának élén játszott. A „kutyúprímás" hasonló zenésztársaiból verbuvált „malacbandával" járta a környékbeli tanyavilágot, ahol kevés pénzért, egy kis harapnivalóért és borért húzták a talpalávalót. Legnagyobb gyerekként korán dolgoznia kellett, a krajcárokat vályogvetéssel kereste. Így nem tartozhatott a hangszervirtuózok közé, de muzsikája a szívéből szólt.

Apja halála után nem engedhette meg magának, hogy iskolába járjon. Csak három elemi iskolát végzett, de nem maradt műveletlen „vadzseni". Sorra falta a diáktársaitól kölcsönkért olvasnivalót, majd amikor megengedhette és jutott rávaló, egész könyvtárat gyűjtött össze. Dumas, Victor Hugo, Jókai műveit különösen kedvelte.

Szatymaz akkoriban fontos hely volt. Nemcsak a szegedi urak jártak ide pihenni és mulatozni, hanem a Pestről érkezett prominens személyiségek is. Dankó Pista Szatymazon ismerkedett meg Joó Ferenc, neves szegedi arcképfestő és földbirtokos lányával, Ilonkával. A 17 éves, kékszemű cigánylegény itt szeretett bele a gazda 13 esztendős lányába. Három esztendős vágyódás után a lány kezét Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány kérte meg, de hiába. Ilonkának nem ilyen jöttment vőlegényt szántak. A lány azonban a kapuban egy szál rózsát adott Pistának. A szerelem virágának szimbóluma végigkíséri Dankó dalköltészetét, a rózsa több nótájának címében vagy szövegében szerepel. A kérő kitartása sikerrel járt és a kétszeri sikertelen lányszöktetés után harmadjára a kisteleki templomban szentesítették szerelmüket.

Dankó Pista szegedi találkozása Pósa Lajos költővel és újságíróval, tehetségük kibontakozását tette lehetővé. Kapcsolatuk mély barátsággá alakult. Első közösen írt népdalukat "Nem jó mindig, minden este a fonóba eljárni" kezdetettel ismerhette meg a közönség. Ettől fogva a két nevet mindig együtt emlegették.

"A költő karjára vette a cigányt, és halálos holtáig el nem hagyta többet."- írja róluk Móra Ferenc. Pósa Lajos közreműködésével számos népszínmű betétdalának írója. Szerzeményei a színháztermekben is helyet kaptak. A második híres Dankó-Pósa szerzemény műdal, amely a "Habra hab siet" kezdettel vált ismertté. 1886-ban Molnár György "Zsellérleány" című népszínműve Dankó Pista dalaival került a nagyközönség elé Szegeden. A publikum babérkoszorúkkal tüntette ki a nóták szerzőjét. A népszínmű dalai nagyon népszerűvé váltak: Páros élet legszebb a világon, Isten veled, vén eperfa... Innentől fogva dalai rendszeresen szerepeltek egy-egy népszínműben. Ő írta a Szegény Laci, A leányasszony, Rebeka, Gyimesi vadvirág, Cigányszerelem, A halász szeretője című népszínművek dalait is.

Dankó Pista és Pósa Lajos sikeres nótaszerzőpáros. 1887-ben született meg egyik legelterjedtebb daluk a Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány. Ezt követte sok-sok közös szerzeményük, mint például: Szőke kislány, csitt, csitt csitt, Vásárhelyi sétatéren Béla cigány muzsikál, Egy csillag se ragyog fenn az égen, Nem átkozom ibolyakék szemedet, Szegedében szokása a leánynak, Ne gyónj nekem, minek gyónnál, Hallod rózsám, Katika, Eltörött a hegedűm (mp3), Nem vagy legény, Berci, Nincs szebb lány a magyar lánynál, Nincsen a császárnak olyan katonája, Nem jó, nem jó minden este a kapuba kiállni, Elmegyek a tengerszélre, Búsan szól a kecskeméti öreg templom nagyharangja, Egy cica, két cica (mp3), Csitt, babám! (mp3), Az a szép (mp3) címűek, stb.

Dankó nótái óriási népszerűségre tettek szert, amihez nagyban hozzájárultak a kor legnagyobb színészei. Dalait Blaha Lujza is népszerűsítette. Magyar nótáival, dalaival a kiegyezés korának egyik szellemi és nyelvi ébrentartója. Az énekes kávéházakban magyar nótái kiszorították az akkortájt divatos német dalokat. Dankó Pista a nóta fejedelmévé nőtte ki magát, mégpedig olyanná, aki nem kottából dalol, hanem csak úgy, ahogy az Isten súgja. Dalait mások lejegyzése alapján ismerjük, mivel a hangjegyíráshoz nem nagyon értett. Több mint félezer dallamot, nótát komponált, amelyek nagyon közkedveltté váltak. Zenéjéhez nemcsak Pósa Lajos, de Gárdonyi Géza, Békefi Antal, és Tömörkény István is írt szöveget.

Saját daltársulatát 1890-ben szervezte meg, mellyel nemcsak az országot járta, de eljutott például a messzi Oroszországba, ahol még Moszkvában és Szentpétervárott is muzsikált. Egy anekdota szól erről az útról, miszerint a cári udvarban adott koncert óriási sikere után Miklós herceg elismerésként Dankó ujjára húzta legszebb brilliánsgyűrűjét. Ezt látva a többi vendég, követték a cár példáját, sorra gratuláltak és mindegyik ujjára egy-egy gyűrűt húztak. Miután mindkét keze megtelt gyűrűkkel, a nagybőgős így sóhajtott: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!" A siker azonban csak a megélhetéshez volt elegendő.

Az akkori divatos dalpályázatokon rendre Dankó Pista szerzeményei vitték el a pálmát. A Herczeg Ferenc által szerkesztett "Új Idők" című folyóirat pályázatán beérkező 305 szerzemény közül a Pósa-Dankó páros hozta el a 300 aranykoronás első díjat, amelyet a Zúg a szélvész, háborog a Balaton című nótával nyertek el. A harmincesztendős Dankó Pista ekkor már 313 dal komponistája, ám ez a gazdagság nem párosult földi javakkal.

1896 körül Dankó Pista az úgynevezett Ősbudavárában muzsikált. Nem tiszta cigányzenét, és nem is magyar nótát játszott. Színházzenészi ismereteiből táplálkozva, autentikus cigány és magyar népi elemekből álló improvizatív örömmuzsikát húzott.

Többnyire szegénységben élt, sok nélkülözés és betegség közepette, nyomorúsággal küzdve. A tüdővész halálos csíráját nem sikerült elkerülnie, a kései segítség pedig már hiábavaló volt, tüdőbaja elhatalmasodott rajta. Gyógyítására a „Pósa-asztal" társasága által kezdeményezett gyűjtésbe az egész ország bekapcsolódott. Dankó a San Remói kezelés alatt is lankadatlanul küldözgette haza új szerzeményeit, de a kór erősebbnek bizonyult. A nótafa 1903. március 29-én, 44 éves korában, sógora budai lakásában eltávozott az élők sorából. Temetésén egy egész ország tisztelgett, utolsó útjára ötszáz cigányzenész kísérte. Szegeden helyezték végső nyugalomra.

Dankó Pista "egy veszett világot" adott vissza az országnak. Már életében irodalmi személyiséggé lett, akinek alakját írók és költők örökítették meg. Ady és Juhász Gyula versben örökítette meg, Móra, Tömörkény, Rákosi Viktor írásainak szereplőjévé vált. Gárdonyi József pedig Dankó életrajzát írta meg.

Gárdonyi Gézát, 1888-ban még Pósa ismertette össze Dankó Pistával Szegeden. Gárdonyi és Dankó barátságát számos levél és közel 60 együtt szerzett nóta őrzi. Gárdonyi, aki Dankót "cigány Petőfi"-ként emlegette, így ír róla: "Bölcsődben a koldus fiát ringatták. Koporsódban, mint királyt kísérnek utolsó utadon."

"Egy őszi délután benyitok a Hungária kávéházba. Ott látom Dankót egy szögletben. Ceruzával írt a márványasztalra, hangjegyeket." Azután odament a cigányokhoz, ezek cincogtak a hegedőiken, egykettőre megtanulták az új nótát, s hamarosan be is mutatták a jelenlevőknek. "Másnap már az utcán énekelték. Egy hét múlva zongorázni hallottam."


Ady Endre - Dankó halálakor - verset írt hozzá:

"Magyar Dankó Pista, áldjon meg az isten,
Akinek a lelke elvágyódik innen,
Akit kerget, hajszol sóvár, beteg vágya,
Akinek a lelke magyar földön árva,
Megmenti, megtartja a te magyar lelked,
A te nagy bánatod, a te nagy szerelmed,
A te duhajságod, a te kacagásod...
Visszaadtál nekem egy vesztett világot!..."

Szeged, a Dankó Pista által emlegetett Paprikaország egyik jelképe a Dankó-szobor lett. Dankó Pista művészete előtt tiszteleg az 1912-ben Margó Ede által készült Dankó-szobor, amely a szegedi Stefánia-sétányon, a Tisza-part közelében kapott helyet.

A szobor közelében található emléktáblán Juhász Gyula: Dankó Pistának című verséből találunk idézetet:

"Húzd rá, cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne földelje feledés hava!"

Emlékét számos költő és író örökítette meg, életéről színdarab és film is készült. A Dankó Pista életéről készült mozifilmet (1940) Kalmár László rendezte olyan neves színészek közreműködésével, mint Jávor Pál és Lukács Margit.

Számos Dankó-nóta szövege és témája került fel a népi folklór faliszőttesekre és konyhai varrottasokra. Több közülük a vásárokból származó konyhai népi bölcsességek között található. Gyakran "házi áldás" formájában szerepelt a konyhaasztal melletti falakon. De előfordult már boroshordóra pingálva is, mint eredeti népköltés. Belekerült a folklór ágába, a nép kisajátította őket és így már nehéz megkülönböztetni, hogy ki az eredeti szerző.

Dankó Pista hegedűjét a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzik.

Napjainkban újítják fel a Dankó Pista által is megénekelt Szeged-kiskundorozsmai szélmalmot.

A dalkirály, Dankó Pista életének utolsó sorai ezek voltak:
"...A végzet, mely egyik kezével megtermékenyítette a lelkemet, és több mint 500 nóta alakjában pazarul szórta rám a dalok tömegét, a másik kezével elvette tőlem egészségem egy részét. Azt gondolta tán, hogy elég volt a muzsikából? Már San Remóban égette a vágy a lelkemet, hogy még egyszer lássam, és elbúcsúzzam közönségemtől. Búcsúzzunk! Aztán ki-ki emlékezzék szeretettel, híven, holta napjáig. Én még azon túl is..."


Forrás:
http://posalajos.com/pdf/mora_ferenc-danko_pista_ii.pdf
http://www.szineszkonyvtar.hu/contents/a-e/dankopelet.htm
http://hu.wikipedia.org/wiki/Dank%C3%B3_Pista
http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03074.htm
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szazotven_eve_szuletett_danko_pista...
http://www.tiszanet.hu/szeginfo/cikkek/archiv.htm
http://kultura.hu/main.php?folderID=959&ctag=articlelist&iid=1&articleID...


forrás: www.magyarnota.com

 

Rovatok: 
Kultúra
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1